A tehetség megélése

Írta: Szuhai Nóra

Minden ember tehetséges valamiben. Minden emberben lapul egy egyedi képességhalmaz, ami lehetővé teszi számára, hogy az élete során kimagaslót alkosson. A szakemberek ezen adottságok összességét nevezik tehetségnek.

Ahhoz, hogy a tehetség láthatóvá váljon, cselekedni kell. A cselekvéseink által megjeleníthető minden érzés, gondolat, tudás, intuíció az, ami az egyediségünket adja. A tehetség kibontakoztatása társadalmilag elfogadottan olyan értékteremtő alkotás, amit az egyén a cselekvésein keresztül megél. Ehhez a fogalomkörhöz egyértelműen pozitív érzéseket társítunk. Ilyen a siker, az alkotás, a boldogság, a jólét, a győzelem. Kevesekben merül fel, hogy egy kasszafúró is lehet tehetséges, mert ezt a társadalmi normák és a negatív érzés miatt elvetjük.

A tehetséggel kapcsolatban évtizedes beidegződésekkel élünk, amiknek vannak helytálló és túlhaladott részei. Rossz beidegződés, hogy az átlagéletet élő ember, vagy alacsony iskolázottsággal rendelkező, nem tehetséges. Attól, hogy valaki rossz szocializációs háttérrel rendelkezik, és nincs módja megélni a tehetségét, vagy nem fejleszti azokat az adottságokat, amikkel született, még lehet tehetséges.  A másik tévhit, hogy a tehetség már gyermekkorban jelentkezik, és 30-40 évesen már késő ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ez a megállapítás azt feltételezi, hogy erre a korra a személyiségfejlődés befejeződik, és innentől kezdve stagnál, tehát a kialakult személyiségben nem történhetnek változások. Ez sem így van. Vannak olyan kompetenciák (képességek), amik már gyermekkorban felfedezhetőek. Ilyen pl. a tanulási képesség, a beszéd- és előadói képesség, a mozgáskultúrán belül pl. az egyensúlyérzék, a kézügyességeknek bizonyos fajtái. Vannak olyan képességek, képességkombinációk, amik csak később, 10-15 évesen, vagy még később, esetleg 20-30 éves korra állnak össze teljes egészében. Ilyen pl. a vizuális kreativitás, a nyelvérzék, a tájékozódási képesség, a nevelői képességeknek bizonyos területei, meggyőző képesség, és sorolhatnám. Aztán vannak olyan képességek, amik valamilyen hatásra (környezetváltozás, személyes életvezetésben történő sokk, stb.) jönnek elő az emberekből. Egy példa: egy kisbaba elvesztése következtében megélt fájdalom és felfokozott érzelmi állapot következtében egy hölgy elkezdett festeni. Soha nem rajzolt, festett addig. Nem is tudta, hogy képes erre. Már az első képei is döbbenetes hatással voltak azokra, akik látták. Csinálta, tanulta, pár éven belül kiállításai nyíltak és a képei az óta sok otthon falát díszítik. Az én világomban ez is tehetség. Sokadik tévhit, hogy aki tehetséges, az sikeres is egyben. A tehetséget akkor lehet sikerre váltani, ha párosul szorgalommal, elkötelezettséggel, önfegyelemmel, etikus magatartással, szerénységgel, és azzal az elszántsággal, hogy ki merem tenni a világ elé a bennem lévő értékeket.

Téves meglátás a tehetséget az IQ-val (intelligencia hányadossal) vagy a diplomák számával mérni. Ezzel az állítással az utóbbi években megjelent pszichológiai tanulmányok is egyetértenek. A tehetség ettől sokkal komplexebb dolog.