Közösségi kult mérgezés, avagy miért gáz, ha mindent (is) kiteszel magadról a közösségi oldalakra. #2

Közösségi kult mérgezés, avagy miért gáz, ha mindent (is) kiteszel magadról a közösségi oldalakra. #2

  február 07, 2020

Ebben a postban arról olvashattok, hogy miért jó és miért nem, ha túl sok információt raktok ki magatokról a közösségi oldalakra.

Időrabló tevékenység, avagy folyamatos helymeghatározás és posztolás

A mai világban, főleg a fiatalok körében gyakori az a szokás, hogy ha elmennek valahova akkor meg se figyelik azt, nem élik meg a dolgokat, hanem folyamatosan trash posztokat gyártanak. Kiírják, hogy hol vannak mit csinálnak, mennyire jól érzik magukat miközben talán ez nem is igaz.  

A legtöbb ilyen poszt keletkezésének a célja, hogy megmutassák a barátaik, ismerőseik felé, hogy nekik bizony programjuk van, ezzel felhívva magukra a figyelmet, és reményeik szerint felkeltve mások elismerését, csodálatát. Hallottam már olyat is, hogy valaki csak azért akart elmenni egy koncertre, hogy elmondhassa magáról, hogy ott járt, habár lehet, hogy nem is szereti a zenekart vagy nem érdekli az esemény. 

Nem egy olyan ismerősöm van, akik nonstop a neten lógnak és legtöbbször csak azért, hogy „nehogy lemaradjanak” valamiről. Ez függőség a javából! Csak a külső információkra, a barátok visszajelzéseire épít, ami torz önértékeléshez vezet. Ha rám hallgatok, jobb ha az élményekre figyeltek, és igazán részt vesztek benne, mert az az igazi. Nekem fontosabbak a saját élményeim, egy eseményen vagy egy buliban.  Persze nem mindenkinek ez az érték. Elég idegesítő az mikor egy társaságban vagyok és mindig van egy két olyan ember, aki nem képes letenni a telefonját. Folyamatosan posztolnak, szelfiznek vagy csak nézegetik a posztokat.

A legnagyobb kérdés számomra az, hogy mi viszi rá ezeket az embereket, hogy ilyen posztokat vagy ilyen tevékenységet végezzenek, hogy megosszák mit esznek, hova mennek stb. Mi viszi rá az embereket, hogy olyan képekkel szemeteljék tele az oldalamat, ami igazán nekik fontos? Nem ismerem Julcsit, Bélát, sem Dezsőt, csak azt látom a képen, hogy a barátnőm körül van 3 ember. Na jó, egyet még csak elviselek, de 348 egymás után! Minek? Kinek? Valószínűleg ezt nem csak én élem meg így, sokak törlik az oldalukról az ilyen szemetelőket.

Tudom, hogy a likevadászat sokaknak fontos, ugyanis egy olyan világban élünk, amikor gyakran az határozza meg az emberi hovatartozást, hogy ki hány like-ot, követőt, esetleg rajongót tud felmutatni egyes közösségi médiai felületeken. Egyszóval mindenki népszerű és feltűnő akar lenni, és ehhez azt látja a legjobb megoldásnak, hogy mindent posztol az életéről. Persze minél több a post felesleges semmitmondó magamutogató tartalmakkal, annál unalmasabbak lesznek az elkövetők. Így pont az ellenkező reakciót váltják ki, elkezdi az embereket - a követőket - idegesíteni a sok trash poszt, a későbbiekben pedig megjelennek a netes trollok is, akik senkit nem kímélnek. Azt gondolom, a jóból kevés is elég, és ez igaz a közösségi médiában megjelenő személyes tartalmakra is. Sajnos egyre több fiatal használja ezeket a közösségi médiafelületeket, így egyre hamarabb alakul ki az a szokás, hogy az önbecsülés a virtuális népszerűség függvénye. Nekem vannak kisebb unokatestvéreim, akik a tízes éveik elején járnak és szabályszerűen stresszelnek azon, hogy egy-egy posztjukon mennyi like vagy milyen reakció lesz. Szerintem ez elszomorító. Rossz látni, hogy a virtuális világ elveszi a gyerekektől az igazi gyerekkort. Talán élhetőbb volt az az állapot, mikor még telefonja sem volt minden gyereknek és nem a közösségi oldal, hanem az jelezte, hogy haza kell menni, ha felkapcsolták a közvilágítást. Persze tudom, hogy a régi szép időket kár visszasírni, és ez egy másik generáció, de akkor is lehetne tenni az ellen, hogy a gyerekeknek ne vesszen el a gyerekkora egy olyan világban, ami nem valóságos. Az ellen, hogy a családoknak ne az legyen a közös program, hogy egymás mellett ülnek és nyomogatják a telefont.

Biztos vagyok abban, hogy nem az internet, az okos telefon, a közösségi média a hibás ezekért a jelenségekért. Ezek eszközök, lehetőségek, amiket lehet kulturáltan és felelőtlenül is használni, nem számolva a következményekkel. Ne érezz semmilyen kényszert, hogy márpedig fel kell tölteni képet. Vizsgáld meg mielőtt lépsz: Tetszik az adott kép? Van rajta valami különleges, ami másnak is ad valami pozitív üzenetet? A self marketing, fontos, mint ahogy az is, hogy legyen önbizalmad, de ne ess át a ló túloldalára. Add önmagad, élvezd az életet! Szedj, virágot, barangolj erdőn, mezőn, vagy a házak között. Fogjál békát, egyél fagylaltot, biciklizz, próbálj fel 100 ruhát, és nézd meg melyik áll a legjobban. Legyél magad bírálója, mert az értéked nem a szelfik számával nő, hanem azzal, amit valóságban kipróbálsz, megteszel.

A következő cikkben a felelőtlen internethasználatról, és az internetfüggőség veszélyeiről írok, amit hamarosan olvashattok.

Készítette: Deák Viktória 

„Ezt a cikket a „Legjobb vagyok” Tehetségmentoráló Közhasznú Nonprofit Kft. gyakornoka írta. Számunkra nagyon fontosak a fiatalok. Elsődleges célunk az önismeretük fejlesztése, aminek eredményeként felismerik, és elfogadják a tehetségüket. Munkatársaink - coachok és pszichológusok - tréningeket fejlesztenek, és a Tehetségmentor Programunkban személyre szabott tanácsokkal, mentorálással is támogatják a részt vevőket. Munkánkat önkéntesek és gyakornokok segítik.”

Legjobb Vagyok Tehetségmentoráló Közhasznú Nonprofit Kft. http://legjobbvagyok.hu/

Miért a Legjobb Vagyok!?

Miért a Legjobb Vagyok!?

  július 14, 2017

Írta: Vadóc Tamás

Utolsó cikkemnek (egyelőre) úgy éreztem, mindenképp érdemes megemlítenem, kinek, miért és mit is köszönhetek.

Eredetileg a Karriermenedzsment III nevű kurzusra jelentkeztem azzal a reménnyel, hogy adminisztrációs munkaként néhány kredit bezsebelésével a nem túl sikeres félévem kissé feljavíthatom, mindezt úgy, hogy túl sokat sem kell tennem érte. Szerencsére nem így hozta a sors, kicsit nagyobb kihívás elé állított, ugyanakkor az élményekről, és a pozitívumokról érdemes néhány szót megemlítenem, mert határozottan ezekből volt több.

Miután kiderült, hogy hol kezdem meg a kurzusom teljesítését, kissé aggódva, kissé berezelve, kissé izgatottan, de azért bízva a legjobbakban elindultam az irodába. Első körben nem tudtam, hogy miként tudnék a tehetségek mentorálásában, megsegítésében részt vennem, eléggé reál beállítottságú embernek éreztem magam.

Hosszabb beszélgetés után úgy alakult, néhány videó és blogbejegyzéssel kell megsegítenem azon embereket, akik hozzám hasonlóan azt keresték, amiben tehetségesek, vagyok már megtalálták, de nem tudják, mit kezdjenek vele. Az első cikkemre emlékszem, a tervezett idő kétszeresét szántam, annyira nem tudtam, miről, mit és hogyan írjak – mi lehet egyszerre, érdekes, terjedelmes, de nem túl hosszú, figyelemfelkeltő, hasznos, segítő szándékú. Hosszas gondolkodás és tenyérbe temetett homlok után végre ihletet kaptam, és elkezdtem írni mindazt, ami eszembe jutott, mindazt, amit úgy éreztem, muszáj megosztanom az emberekkel.

Az első cikkek után már minden jött magától. Ha találtam a fejemben egy érdekes témát, elkezdtem róla írni, és szerencsére nem kellett túl sokat a sorok közt gondolkodnom. Mielőtt kapcsolatba kerültem volna Legjobb Vagyokkal, nem gondoltam volna, hogy képes lennék cikkeket írni, vagy hogy valaha is akarnék. Érdekes, hogy pont olyan ember kezdett tanácsokat osztogatni, akire jó pár korábban ráfért volna. =)

Néhány embert is volt szerencsém megismerni, akikkel a néhány órás brainstorming keretében volt lehetőségem tapasztalatokról, észrevételekről beszélgetni és végre megoszthattam velük bizonyos témákkal kapcsolatban a gondolataimat, és megismerkedhettem az ő véleményükkel. Több óra úgy telt el, mintha 10-15 percet lettem volna összesen velük. A legjobb az egészben, hogy hála a külföldi társaknak, az angol nyelvet is gyakorolhattam, ami kizárt, hogy ne vált volna hasznomra – mindenképp jó volt felfrissíteni a nyelvtudásom!

Miután a meeting után megkaptam az útravalókat, azokat a tanácsokat, amiket ezen cikkeknél és videóknál érdemes figyelembe vennem, úgy döntöttem, hogy megpróbálom a tőlem telhető legtöbbet nyújtani, hogy eme videók és cikkekbe az általam fontosnak gondolt dolgok mind bekerülhessenek, hogy ha majd a jövőben szükségem lenne tanácsokra, akkor akár magamhoz is tudjak fordulni, és újra nézni, vagy olvasni a műveimet. Sokszor van, hogy letér az ember az útról, és saját maga kell ahhoz, hogy visszataláljon.

Összességében mindenképp pozitív volt ez a néhány hónap, amit a Legjobb Vagyok Tehetségmentoráló Közhasznú Nonprofit Kft-vel tölthettem. Nem tudom, hogy a jövőben mennyit fogok cikkekkel foglalkozni, vagy készítek-e videókat, de ez a kurzus megmutatta nekem, hogy sokszor érdemes valami újat, valami izgalmasat kipróbálni, új kihívások elé nézni, hogy felpezsdítsük az életünk, és hogy rájöjjünk, mi is a helyes irány az életünkben. Viszont azt tudom, hogy ha már 1 embernek segítettem, hogy ráleljen arra, mi az, amiben tehetséges, akkor mindenképp megérte az erőfeszítést. 

Csak könnyedén 2. Hogyan légy pozitív?

Csak könnyedén 2. Hogyan légy pozitív?

  április 06, 2017

Írta: Szuhai Nóra

Az előző bejegyzésben írtam pár gondolatot az elménk pozitívra hangolásáról. Nézzünk néhány gyakorlati módszert!

Van egy gyönyörű gyakorlat, amit bárki otthon ülve is elvégezhet pár perc alatt. Válasszon ki egy tárgyat, vagy képet, bármit, ami a keze ügyébe kerül. Nézze meg jól, és közben figyeljen az érzéseire. Először fogalmazzon meg 5-6 olyan állítást, ami negatív azzal a tárgyal kapcsolatban, és közben figyelje meg, hogy ha sokáig koncentrál erre az érzésre, mennyire elkedvetlenedik. Majd ugyan erről a tárgyról kezdjen olyan dolgokat megfogalmazni, ami tetszik, szimpatikus és jó érzéssel tölti el. Tartsa ezt az érzést pár percig és meglátja könnyedebb, lazább lesz a hangulata. Ez a gyakorlat arra jó, hogy szembesítsen azzal, milyen mértékben vagyunk képesek befolyásolni a saját gondolkodásunkat, és érzésvilágunkat valamivel kapcsolatban. Azzal is szembesít, hogy a dolgok önmagában nem rosszak, vagy jók, hanem a hozzájuk való viszonyulásaink teszik rosszá, vagy kedvezővé.

Fontos az is, hogy vállaljuk az életünkért a felelősséget. Legyünk tisztában a belső képességeinkkel, adottságainkkal, mert csak ezek fényében lehet olyan életteret kialakítani, ami kedvező számunkra. Önismeret a kulcsszó. Persze nem arra az önismeretre gondolok, amikor valaki tisztában van a viselkedési sémáival, hanem arra a mély tudásra, hogy mik számomra a fontos értékek, hogyan viszonyulok dolgokhoz, milyenek a gyökereim, az identitásom, a karakterem, és még sorolhatnám.

Az önismeret arra is jó, hogy meglássam a saját értékeimet, és ezen keresztül elkezdjem tisztelni, és szeretni azt az embert, aki a legfontosabb a világon, vagyis magamat. Nem, nem arra az öntelt egoista magamutogató énről beszélek, amiből sok futkos az utcán, és mással sincs elfoglalva, mint a saját érdekeinek, látszólagos hatalmának bizonygatásával. Én az olyan önszeretetet tartom értéknek, hogy megadom magamnak a pihenés, a tanulás, az új kihívások lehetőségét, a családi nyugalom terét, a friss gyümölcs, a tavaszi virág illatának gyönyörűségét. Fontos vagyok annyira, hogy odafigyelek mit eszem, milyen lakásba megyek haza, hogy naponta teszek az egészségemért. Mindezt nem mások kárára, hanem a személyes jóérzésemért teszem.

Lelki füleimmel hallom a szkeptikusokat… De kinek van erre ideje, és energiája?

Nézd meg, mennyi energiát veszel el magadtól a veszekedésekkel, a hiábavaló akarásoddal, a negatív gondolataiddal, a stresszel, az egészségtelen és hizlaló étkezésekkel, a kevés alvással. Az is energiavesztés, hogy felháborodsz ezen a kijelentésen. Ha elhiszed magadról, hogy nem vagy képes többre, nem tudod megvalósítani az álmaidat, valóban nem történik meg veled, amire annyira vágysz, az hogy pozitív dolgok történjenek az életedben.

Persze ez nem megy egyik napról a másikra. Kicsi apró lépések kellenek hozzá, egyre több, és több, mert nem vagy hozzászokva, hogy boldog legyél, és fontos magadnak. Először válassz ki egy dolgot, amit mától magadért megteszel. Pl. hogy minden nap megengeded magadnak, hogy 10 percig behunyt szemmel lazíts. Ezt tedd két hétig, majd válasz egy következőt. Reggeli nélkül nem indulok dolgozni… De lehet bármi, ami neked fontos. Most már két dolgot teszel a személyes jóérzésedért. Minden nap lazítasz, és odafigyelsz a reggelidre. Az a lényeg, hogy elköteleződj lélekben amellett, hogy mostantól szereted magadat annyira, hogy odafigyelsz a saját igényeidre is.

Gondolataidat mindig azokra a dolgokra összpontosítsd, amiket akarsz, és fordítsd el azokról a dolgokról, amelyeket nem akarsz!

Minden veled történt negatív eseményben vizsgáld meg a saját szerepedet. Ha feszültség van este otthon, vajon a te viselkedésed okozta-e. Ha nem, megtettél-e mindent, hogy elmúljon. Javaslom, legyél kritikus és szigorú magadhoz, de csak magadhoz! Tudd, mindent, ami veled történik, te választasz, és te irányítasz. Vizsgáld meg, milyen előnyöd származik ebből a helyzetből! Nem előny a veszekedés? Dehogynem… Megláthatod, milyen ügyesen érvelsz, vagy mennyire empatikusan tudsz kezelni egy helyzetet, vagy kiderül, a párod azért veszekszik, mert aggódik érted, tehát fontos vagy a számára.

A pozitív lelki beállítottsághoz elkötelezettség, világos célkitűzések, önfegyelem, türelem, pontos önértékelés szükséges. Nagy adag lelkesedéssel, tanulással a változás igényével, és a hittel édesebbé téve.

Hinni abban, hogy erős vagyok, hogy értékes, hogy van bennem elég erő, hogy kiálljak magamért, és megvalósítsak minden olyan dolgot, ami fontos az életemben. Müller Péter azt mondaná, legyek Mestere a sorsomnak. Nem a pillanatnyi élvezeteimnek, és örömömnek, hanem a sorsomnak, mert ez hozza meg számomra az elégedettséget, és a boldogságot.