Írta: Szuhai Nóra
Az előző bejegyzésben írtam pár gondolatot az elménk
pozitívra hangolásáról. Nézzünk néhány gyakorlati módszert!
Van egy gyönyörű gyakorlat, amit bárki otthon ülve is
elvégezhet pár perc alatt. Válasszon ki egy tárgyat, vagy képet, bármit, ami a
keze ügyébe kerül. Nézze meg jól, és közben figyeljen az érzéseire. Először
fogalmazzon meg 5-6 olyan állítást, ami negatív azzal a tárgyal kapcsolatban,
és közben figyelje meg, hogy ha sokáig koncentrál erre az érzésre, mennyire
elkedvetlenedik. Majd ugyan erről a tárgyról kezdjen olyan dolgokat
megfogalmazni, ami tetszik, szimpatikus és jó érzéssel tölti el. Tartsa ezt az érzést
pár percig és meglátja könnyedebb, lazább lesz a hangulata. Ez a gyakorlat arra
jó, hogy szembesítsen azzal, milyen mértékben vagyunk képesek befolyásolni a
saját gondolkodásunkat, és érzésvilágunkat valamivel kapcsolatban. Azzal is
szembesít, hogy a dolgok önmagában nem rosszak, vagy jók, hanem a hozzájuk való
viszonyulásaink teszik rosszá, vagy kedvezővé.
Fontos az is, hogy vállaljuk az életünkért a felelősséget.
Legyünk tisztában a belső képességeinkkel, adottságainkkal, mert csak ezek
fényében lehet olyan életteret kialakítani, ami kedvező számunkra. Önismeret a
kulcsszó. Persze nem arra az önismeretre gondolok, amikor valaki tisztában van
a viselkedési sémáival, hanem arra a mély tudásra, hogy mik számomra a fontos
értékek, hogyan viszonyulok dolgokhoz, milyenek a gyökereim, az identitásom, a
karakterem, és még sorolhatnám.
Az önismeret arra is jó, hogy meglássam a saját értékeimet,
és ezen keresztül elkezdjem tisztelni, és szeretni azt az embert, aki a
legfontosabb a világon, vagyis magamat. Nem, nem arra az öntelt egoista
magamutogató énről beszélek, amiből sok futkos az utcán, és mással sincs
elfoglalva, mint a saját érdekeinek, látszólagos hatalmának bizonygatásával. Én
az olyan önszeretetet tartom értéknek, hogy megadom magamnak a pihenés, a tanulás,
az új kihívások lehetőségét, a családi nyugalom terét, a friss gyümölcs, a
tavaszi virág illatának gyönyörűségét. Fontos vagyok annyira, hogy odafigyelek
mit eszem, milyen lakásba megyek haza, hogy naponta teszek az egészségemért.
Mindezt nem mások kárára, hanem a személyes jóérzésemért teszem.
Lelki füleimmel hallom a szkeptikusokat… De kinek van erre ideje, és energiája?
Nézd meg, mennyi
energiát veszel el magadtól a veszekedésekkel, a hiábavaló akarásoddal, a
negatív gondolataiddal, a stresszel, az egészségtelen és hizlaló étkezésekkel,
a kevés alvással. Az is energiavesztés, hogy felháborodsz ezen a kijelentésen.
Ha elhiszed magadról, hogy nem vagy képes többre, nem tudod megvalósítani az
álmaidat, valóban nem történik meg veled, amire annyira vágysz, az hogy pozitív
dolgok történjenek az életedben.
Persze ez nem megy
egyik napról a másikra. Kicsi apró lépések kellenek hozzá, egyre több, és több,
mert nem vagy hozzászokva, hogy boldog legyél, és fontos magadnak. Először
válassz ki egy dolgot, amit mától magadért megteszel. Pl. hogy minden nap
megengeded magadnak, hogy 10 percig behunyt szemmel lazíts. Ezt tedd két hétig,
majd válasz egy következőt. Reggeli nélkül nem indulok dolgozni… De lehet bármi,
ami neked fontos. Most már két dolgot teszel a személyes jóérzésedért. Minden
nap lazítasz, és odafigyelsz a reggelidre. Az a lényeg, hogy elköteleződj
lélekben amellett, hogy mostantól szereted magadat annyira, hogy odafigyelsz a
saját igényeidre is.
Gondolataidat mindig azokra a dolgokra összpontosítsd, amiket akarsz, és fordítsd el azokról a dolgokról, amelyeket nem akarsz!
Minden veled történt
negatív eseményben vizsgáld meg a saját szerepedet. Ha feszültség van este
otthon, vajon a te viselkedésed okozta-e. Ha nem, megtettél-e mindent, hogy
elmúljon. Javaslom, legyél kritikus és szigorú magadhoz, de csak magadhoz!
Tudd, mindent, ami veled történik, te választasz, és te irányítasz. Vizsgáld
meg, milyen előnyöd származik ebből a helyzetből! Nem előny a veszekedés?
Dehogynem… Megláthatod, milyen ügyesen érvelsz, vagy mennyire empatikusan tudsz
kezelni egy helyzetet, vagy kiderül, a párod azért veszekszik, mert aggódik
érted, tehát fontos vagy a számára.
A pozitív lelki
beállítottsághoz elkötelezettség, világos célkitűzések, önfegyelem, türelem,
pontos önértékelés szükséges. Nagy adag lelkesedéssel, tanulással a változás
igényével, és a hittel édesebbé téve.
Hinni abban, hogy
erős vagyok, hogy értékes, hogy van bennem elég erő, hogy kiálljak magamért, és
megvalósítsak minden olyan dolgot, ami fontos az életemben. Müller Péter azt
mondaná, legyek Mestere a sorsomnak. Nem a pillanatnyi élvezeteimnek, és
örömömnek, hanem a sorsomnak, mert ez hozza meg számomra az elégedettséget, és
a boldogságot.
Nincsenek megjegyzések:
Írj megjegyzés