Hogyan hozzuk ki a legtöbbet a napunkból?

Írta: Vadóc Tamás

Mindennapjaink általános problémája az, hogy versenyt futunk az idővel. Mindent a határidő lejárta előtt 5 perccel akarunk befejezni, az előre eltervezett teendők, feladatok aligha felét vagyunk képesek teljesíteni, majd rosszul érezzük magunkat, bűnbakot keresünk, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt terveztük. Egyetemistaként én magam is szembesültem ezzel a problémával: összeírtam a teendőimet az adott napra (amik egyébként nem voltak elvállalhatatlan mennyiségűek), majd örültem, ha a nap végére a negyedét ki tudtam ezen dolgoknak pipálni.

De hol kerül porszem a gépezetbe, hol hibázunk?

Vegyük például az okostelefonokat, és a reggeleket. Korábban az ébresztőórát nem tudtuk másra használni, mint arra, hogy morcosan rácsapjunk egyet, hogy elhallgasson végre, majd kikeltünk az ágyból, és mentünk a dolgunkra. Ezzel szemben a telefonos ébresztési rituálé az alábbiféleképpen néz ki: Megszólal az ébresztő, majd ha már úgy is a kezünkben van a kis okoskütyü, érdekel minket, írt-e valaki aznap a Facebookon. Ha már fent vagyunk a Facebookon, érdemes megnézni a legújabb bejegyzéseket is. Igen ám, de a bejegyzésekhez tartozó hozzászólások is rejtegetnek fontos és/vagy számunkra érdekes információt, amelyet – ha már úgyis megvan nyitva az oldal – még gyorsan elolvasunk. Majd miután a Facebookozást letudtuk, jöhet a következő érdekesség: Levelek, aktuális hírek, horoszkóp, virtuális állatneveldék, az arany, amit a játékból kell begyűjteni, és el is telt legalább fél, de inkább háromnegyed óra, tehát a nyugodt, higgadt készülődésből egy összecsapott, idegességekkel teli, hanyag rohanás lesz, ami már meg is pecsételte az aznapunkat.

A legegyszerűbb, és leghasznosabb tanács talán az lenne, hogy ha már összeírjuk, vagy csak eltervezzük, mi lesz a holnapi teendőnk, akkor gondoljuk át, mennyi időre és belefektetett energiára lesz szükségünk, és próbáljuk meg ehhez igazítani magunkat. Ha például tudjuk, hogy reggel 45 percig tart, ameddig a szokásos teendőket elintézzük, akkor inkább állítsuk még ennél is korábbra az ébresztőnket, hogy bele tudjuk azt az 5 perces szundit, és ébresztő utáni heverészést kalkulálni. Ha semmiképp nem tudjuk a napot anélkül kezdeni, hogy ne néznénk meg a korábban említett weboldalakat, akkor célszerű az ébresztőnket annyival korábbra állítani, mint amennyit általában ezen oldalak böngészésével töltünk, plusz 5 perc – csak a biztonság kedvéért.

Aztán érdemes kitérni arra, hogy mi van akkor, amikor annyi dolgot várunk el magunktól, amelyre korábban nem készültünk fel, emiatt szó szerint megfulladunk a ránk maradt teendőkben. Ezt nem csak úgy kell elképzelni, hogy összeírtunk 30 órányi programot és elfoglaltságot 1 napra, és értelemszerűen erre nem jut idő, de úgy is, hogy ha eddig nem volt megfelelően összeállított napirendünk, vagy tervünk az elkövetkezendő napokra, hetekre, akkor kevés teendő is sok lehet, sokszor teljesíthetetlen, így célszerű először olyan napirendet összeállítani, amely csak néhány óránkat foglalná le aznap, így fokozatosan hozzá tudjuk magunkat szoktatni ahhoz, hogy a mindennapjaink során előforduló teendőinket el kell végeznünk, méghozzá mindet, hatékonyan, megfelelő hozzáállással. Csak semmi csalás, magunknak dolgozunk :).

Végezetül pedig ne feledjük, hogy mindenki megérdemel egy kis jutalmat, vagy szünetet (ami szintén a jutalom része), ha egy feladattal végzett. Néhány perc séta, relaxálás, egy finom kávé, vagy csoki, esetleg egy kis ajándék internet újratermelheti azokat a boldogsághormonokat, amelyek után annyira sóvárgunk 1-1 fárasztó, kimerítő teendő után. Mindannyian szívesebben állunk neki a következő feladatunknak, ha az előző után kapunk egy kis ösztönzést, motivációt, ám ezt magunknak kell (legtöbbször) megteremtenünk. A lényeg, hogy ne essünk túlzásba, mert ha a 45 perc tanulás – 15 perc internet felállásnál a két tevékenységre szánt időt felcseréljük, akkor komoly problémába futhatunk.