Miért bukunk el?

Írta: Vadóc Tamás

Bármely sikeres ember tudna mesélni a kudarcról, ugyanis ez egy olyan elkerülhetetlen esemény(sorozat) az életünkben, mellyel több, mint valószínűleg találkozunk előbb-utóbb, ha eddig még nem volt rá példa. A fontosabb dolog azonban az, hogy tudjuk, ha a dolgok nem is úgy alakulnak, ahogy azt terveztük, még nem dől össze a világ. Ami igazán fontos számunkra, az az, hogy hogyan viseljük a bukást, illetve képesek vagyunk-e felépülni belőle.

Nekem sem kell túl sokat gondolkodnom azon, hogy az életem során hol és miket hibáztam, és higgyétek el, a biciklizéssel, vagy futással ellentétben itt nem az a kellemes rész, amikor a dombon lefelé haladsz. Néhány dolgot azért szeretnék megemlíteni, melyek potenciális bukásfaktorok lehetnek, és néhány jótanácsot is adnék, melyek a számunkra kedvezőtlenül alakult helyzetek, és annak következményeinek feldolgozásában, átvészelésében segíthet.

1. Kitartás

Sokszor azért nem sikerül valamit véghez vinnünk, mert hiányzik az eltökéltség egy bizony cél elérése érdekében. A sikerhez vezető út göröngyös, teli bukkanókkal és buktatókkal, azonban ezek nem szabad, hogy eltántorítsanak bennünket. Ne feledjük, hogy megfelelő kitartás nélkül könnyen pofára esés lehet a vége minden egyes addigi törekvésünknek.

2. Konokság

Azt hiszem, ez egy kis magyarázatra szorul, hogy mire gondolok. Konokság alatt azt értem, hogy nagyon sokan mindent egyedül szeretnének elérni és nem kérik ki mások véleményét, nem keresnek egy „mentort”, vagy valakit, aki esetleg segíteni tudna. Sokszor a segítség az ablakon repülne be hozzánk, de mi mégsem nyitjuk azt ki.

Sok sikeres ember van, aki egyedül épített fel várat, de nem csak könnyebb, hanem hosszútávon kifizetődőbb, hasznosabb az, ha segítséget keresünk céljaink elérésében. Ne feledjük, sok ember szeretne valamit elérni az életében, és van, hogy útjaink keresztezik egymásét. Segítséget kérni nem a gyengeség jele, hanem az érett, megfontolt, eltökélt gondolkodásmódé.

3. Magabiztosság

Véleményem szerint a magabiztosság nem más, mint az önmagunkról felállított kép, a saját magunk iránti tisztelet és érték. Ennek hiánya pedig hatalmas nagy gát lehet az élet akadálypályáján. Minden ember, aki elégedetlen önmagával, saját maga állít fel akadályokat, hiszen a céljainak elérését nem csak a döcögős és hosszú út nehezíti, de a kétségek, aggályok is, melyeket magunkkal szemben állítunk fel. Ezen emberek rendszerint megkérdőjelezik saját döntéseiket, képtelenek egy határozott, magabiztos döntés meghozatalában, így ne történik progresszió.

Ne feledjük, az első lépés mindenkinek a legnehezebb, de ha már ezen túl vagyunk, akkor a totyogás után a léptek, majd a futás, végül sprint következik, és szinte észre sem vesszük, de már a kezünkben is van a trófea, amelyért annyit küzdöttünk.

4. Múlt

Azt hiszem, ezt joggal hagytam a legutolsó pontnak, hiszen ez az a dolog, amely engem is sokáig kísértett, és a múlt idő talán még korai is lenne. Legyen életünk bármely korszaka, a múlt az, amely mindig visszaköszön, és sokszor próbálja a céljaink elérését akadályozni azzal, hogy eszünkbe juttatja azon kellemetlen emlékeket, élményeket, melyekbe akkor botlottunk.

Szeretném kihangsúlyozni: A múltbéli hibáink már megtörténtek, azokkal már nem lehet mit tenni. A jövőnket viszont még bőven megalapozhatjuk, ha szeretnénk, újból belevághatunk abba, amibe csak szeretnénk. A siker nem jön önmagától, és nem mindig jön elsőre. Ha kell, álljunk meg egy kicsit, gondolkodjunk, hol hibáztunk, majd próbáljuk meg nem megismételni ugyanazt a hibát. Tanuljunk a múltból, ne pedig rágódjunk rajta.

Mindannyiunknak kell, hogy legyenek céljai, és tudnunk kell, hogy ezeket elérni nehéz, sokszor lehetetlennek tűnik, de pont ez teszi őket annyira értékessé. Ahhoz, hogy valamit kapjunk, először adnunk kell valamit, és nem mindig kapjuk azt, amit vártunk. Ha valami nem sikerül elsőre, vagy másodjára, nem szabad feladnunk, újra kell próbálnunk más hozzáállással, más módszerrel, más eszközzel.