Közösségi kult mérgezés, avagy miért gáz, ha mindent (is) kiteszel magadról a közösségi oldalakra. #2

Ebben a postban arról olvashattok, hogy miért jó és miért nem, ha túl sok információt raktok ki magatokról a közösségi oldalakra.

Időrabló tevékenység, avagy folyamatos helymeghatározás és posztolás

A mai világban, főleg a fiatalok körében gyakori az a szokás, hogy ha elmennek valahova akkor meg se figyelik azt, nem élik meg a dolgokat, hanem folyamatosan trash posztokat gyártanak. Kiírják, hogy hol vannak mit csinálnak, mennyire jól érzik magukat miközben talán ez nem is igaz.  

A legtöbb ilyen poszt keletkezésének a célja, hogy megmutassák a barátaik, ismerőseik felé, hogy nekik bizony programjuk van, ezzel felhívva magukra a figyelmet, és reményeik szerint felkeltve mások elismerését, csodálatát. Hallottam már olyat is, hogy valaki csak azért akart elmenni egy koncertre, hogy elmondhassa magáról, hogy ott járt, habár lehet, hogy nem is szereti a zenekart vagy nem érdekli az esemény. 

Nem egy olyan ismerősöm van, akik nonstop a neten lógnak és legtöbbször csak azért, hogy „nehogy lemaradjanak” valamiről. Ez függőség a javából! Csak a külső információkra, a barátok visszajelzéseire épít, ami torz önértékeléshez vezet. Ha rám hallgatok, jobb ha az élményekre figyeltek, és igazán részt vesztek benne, mert az az igazi. Nekem fontosabbak a saját élményeim, egy eseményen vagy egy buliban.  Persze nem mindenkinek ez az érték. Elég idegesítő az mikor egy társaságban vagyok és mindig van egy két olyan ember, aki nem képes letenni a telefonját. Folyamatosan posztolnak, szelfiznek vagy csak nézegetik a posztokat.

A legnagyobb kérdés számomra az, hogy mi viszi rá ezeket az embereket, hogy ilyen posztokat vagy ilyen tevékenységet végezzenek, hogy megosszák mit esznek, hova mennek stb. Mi viszi rá az embereket, hogy olyan képekkel szemeteljék tele az oldalamat, ami igazán nekik fontos? Nem ismerem Julcsit, Bélát, sem Dezsőt, csak azt látom a képen, hogy a barátnőm körül van 3 ember. Na jó, egyet még csak elviselek, de 348 egymás után! Minek? Kinek? Valószínűleg ezt nem csak én élem meg így, sokak törlik az oldalukról az ilyen szemetelőket.

Tudom, hogy a likevadászat sokaknak fontos, ugyanis egy olyan világban élünk, amikor gyakran az határozza meg az emberi hovatartozást, hogy ki hány like-ot, követőt, esetleg rajongót tud felmutatni egyes közösségi médiai felületeken. Egyszóval mindenki népszerű és feltűnő akar lenni, és ehhez azt látja a legjobb megoldásnak, hogy mindent posztol az életéről. Persze minél több a post felesleges semmitmondó magamutogató tartalmakkal, annál unalmasabbak lesznek az elkövetők. Így pont az ellenkező reakciót váltják ki, elkezdi az embereket - a követőket - idegesíteni a sok trash poszt, a későbbiekben pedig megjelennek a netes trollok is, akik senkit nem kímélnek. Azt gondolom, a jóból kevés is elég, és ez igaz a közösségi médiában megjelenő személyes tartalmakra is. Sajnos egyre több fiatal használja ezeket a közösségi médiafelületeket, így egyre hamarabb alakul ki az a szokás, hogy az önbecsülés a virtuális népszerűség függvénye. Nekem vannak kisebb unokatestvéreim, akik a tízes éveik elején járnak és szabályszerűen stresszelnek azon, hogy egy-egy posztjukon mennyi like vagy milyen reakció lesz. Szerintem ez elszomorító. Rossz látni, hogy a virtuális világ elveszi a gyerekektől az igazi gyerekkort. Talán élhetőbb volt az az állapot, mikor még telefonja sem volt minden gyereknek és nem a közösségi oldal, hanem az jelezte, hogy haza kell menni, ha felkapcsolták a közvilágítást. Persze tudom, hogy a régi szép időket kár visszasírni, és ez egy másik generáció, de akkor is lehetne tenni az ellen, hogy a gyerekeknek ne vesszen el a gyerekkora egy olyan világban, ami nem valóságos. Az ellen, hogy a családoknak ne az legyen a közös program, hogy egymás mellett ülnek és nyomogatják a telefont.

Biztos vagyok abban, hogy nem az internet, az okos telefon, a közösségi média a hibás ezekért a jelenségekért. Ezek eszközök, lehetőségek, amiket lehet kulturáltan és felelőtlenül is használni, nem számolva a következményekkel. Ne érezz semmilyen kényszert, hogy márpedig fel kell tölteni képet. Vizsgáld meg mielőtt lépsz: Tetszik az adott kép? Van rajta valami különleges, ami másnak is ad valami pozitív üzenetet? A self marketing, fontos, mint ahogy az is, hogy legyen önbizalmad, de ne ess át a ló túloldalára. Add önmagad, élvezd az életet! Szedj, virágot, barangolj erdőn, mezőn, vagy a házak között. Fogjál békát, egyél fagylaltot, biciklizz, próbálj fel 100 ruhát, és nézd meg melyik áll a legjobban. Legyél magad bírálója, mert az értéked nem a szelfik számával nő, hanem azzal, amit valóságban kipróbálsz, megteszel.

A következő cikkben a felelőtlen internethasználatról, és az internetfüggőség veszélyeiről írok, amit hamarosan olvashattok.

Készítette: Deák Viktória 

„Ezt a cikket a „Legjobb vagyok” Tehetségmentoráló Közhasznú Nonprofit Kft. gyakornoka írta. Számunkra nagyon fontosak a fiatalok. Elsődleges célunk az önismeretük fejlesztése, aminek eredményeként felismerik, és elfogadják a tehetségüket. Munkatársaink - coachok és pszichológusok - tréningeket fejlesztenek, és a Tehetségmentor Programunkban személyre szabott tanácsokkal, mentorálással is támogatják a részt vevőket. Munkánkat önkéntesek és gyakornokok segítik.”

Legjobb Vagyok Tehetségmentoráló Közhasznú Nonprofit Kft. http://legjobbvagyok.hu/