„Nem önfeladás, hanem kiteljesedés a szülővé válás”

 Írta: Wéber Anikó 

Egy ismerősömnek nemrég született meg az első gyermeke. Ő fogalmazta meg, hogy amikor magában hordta a kis titkot, végig úgy gondolta, az anyaság magától fog jönni a szüléssel, automatikus és természetes lesz majd. Aztán megérkezett a kicsi, és elmaradtak az ösztönök. Hiába olvasott és készült, az első hetek kétségek és lelkifurdalások között teltek. Időbe és munkába került, amíg természetessé vált, hogy szülők lettek. Ha azonban a tapasztalataink alapján kell felépíteni magunkból az anyát és az apát, joggal merül fel a kérdés, hogyan lehet rá készülni? Erre kerestük a választ Agócs Magda, coachcsal.

A hagyomány keretei már nem szabályozzák a fiatalokat

„Ez a folyamat már sokkal korábban elkezdődik, nem akkor, amikor valaki gyermeket szeretne. A biológiai éréstől kezdve előtérbe kerül a nőiség, melynek többnyire velejárója, hogy egyszer anya lesz az illetőből. Hogy ez mikor fog bekövetkezni? Azt szokták mondani, hogy kitolódik a gyermekvállalás időpontja. Ennek pedig – én úgy gondolom – a bizonytalanság az oka” – fogalmazza meg Agócs Magda, coach, akit a Legjobb Vagyok Tehetségmentoráló Közhasznú Nonprofit Kft. önkénteseként legtöbbször a 25-35 év körüli fiatalok találnak meg a problémáikkal.

„Ma már nincsenek előre látható életutak. A korábbi nemzedékeknél körülbelül ugyanabba a környezetbe került bele felnőtté válva a gyermek, amiben a szülei is éltek. A mai fiataloknak azonban nehézséget okozhat, hogy a szülői korosztály más világban és rendszerben szocializálódott, és sokszor még ők is azzal küzdenek, hogy hogyan éljék meg a váltást. A szülői bizonytalanság tehát azért is erősödhet fel a mai fiatalokban, mert a családjukban – akiktől a támogatást kaphatnák – szintén bizonytalanság és félelem van. Ők sem tudnak biztos tanácsokkal szolgálni az unokájuk neveléséről – arról, mi válik majd a hasznára, mi lesz évek múlva – így azonban hiányzik az a biztonságot nyújtó közeg, ami könnyebbé tehetné a fiatalok döntéseit. Maguknak kell megtalálniuk, mire támaszkodhatnak, mert a hagyomány keretei már nem szabályozzák őket” – magyarázza Agócs Magda.

Lehetőséget adjunk az előre megírt szabályok helyett

Annak ellenére azonban, hogy a nemzedékek között egyre nagyobb a távolság, a szülők így is hatással lehetnek gyermekeik nevelési módszereire. „Azt jól lehet követni, hogy egy fiatal felnőtt hogyan hozza magával, amit otthon látott és megélt. A jó példa a legegyszerűbb eset, mert ilyenkor van előtte egy olyan minta, ami ellen nem kell küzdeni. De arra még ebben a szerencsés esetben is fel kell készülni, hogy más korban élünk, más társadalmi elvárásokkal találkozunk, mint a szüleink, ezért nekünk más típusú támogatást kell majd nyújtanunk gyermekünknek. Ezért is fontos tudatosan készülni a szülővé válásra, hogy gyerekünknek azt tudjuk adni, amitől mi is megnyugszunk, és ő is biztonságban érzi magát” – mondja a coach. Hozzáteszi: A gyakoribb eset az, amikor a fiatalok látnak mintákat a szüleiktől, de ezekből leginkább csak azt tudják, mit nem szeretnének átvenni. Hogy mit akarnak helyette? Erre már jóval nehezebb választ kapni.

„Hajlamosak vagyunk előre felépíteni egy szabályrendszert, amibe aztán majd beilleszthetjük a kicsit. Ilyenkor azonban elfelejtjük, hogy még nem született meg, és nem ismerjük a reakcióit. Ha majd köztünk lesz, fel fogja lazítani az előre megírt szabályokat. Ha belegondolunk, hogy nekünk mi volt az, ami gyerekként hiányzott, és mi volt, amit szívesen vettünk volna, akkor már tettünk egy lépést előre. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyermek külön személyiség, nem a szülője kicsiben, ezért nem szabad ráerőltetni azt, amit mi szerettünk volna. A tapasztalatok szerint az a legjobb és leghasznosabb, ha lehetőségeket teremtünk nekik. Odafigyelünk rájuk, és arra reagálunk, amit ők üzennek.”

„Minden kismamában megfogalmazódik, hogy ő nagyon jól szeretné csinálni! Ma már sok tanácsadó könyvet lehet venni, követni hétről hétre, hogyan nő a magzat, és megtanulni, hogyan kell majd a csecsemőt gondozni. Aztán ahogy megszületik a gyermek, a legtöbb szülőben kialakul egy görcs, hogy az olvasottaknak és a tanácsoknak megfeleljen. Csakhogy az aggodalmakat ugyanúgy megérzi a csecsemő, mint az örömöt és a törődést. Ezért a fontos, hogy ne az kössön le, mit kellene csinálnunk, hanem az, hogy mit jelez a baba. A kicsire figyeljünk magunk helyett” – mondja Agócs Magda, hozzátéve: „Mindez nem azt jelenti, hogy a gyereknek minden esetben egy végtelenül nyugodt, boldog szülőt kell látnia. Szinte lehetetlen, hogy mi majd minden helyzetben nyugodtan tudunk hozzászólni, és ő az egész gyermekkorát teljes védelemben, pihe-puha melegben fogja tölteni. Az, hogy burkot vonunk köré, nem a legjobb megoldás. Elszakítja a valóságtól, bizonyos szituációkra nem lesz válasza, és ez a későbbi életszakaszokban alkalmazkodási és beilleszkedési nehézségeket is okozhat.

Ki milyen szerepet kap majd a mikroközösségben?

Amikor a kicsi megérkezik, és hirtelen kettőből három főre bővül a család, az a párkapcsolatra is hatással lehet. „Az a fontos, hogy a szülővé válást ne önfeladásként fogjuk fel, hanem egy kiteljesedési folyamatként. Attól, hogy anyává és apává válunk, még önmagunk maradhatunk” – mondja a coach. „Fontos azonban, hogy előre teremtsük meg a kicsi érkezésének a helyét a családban.”

„Az jó, ha a tevékenységek szintjén is meg tudnak egyezni a leendő szülők: mi az, amit az egyikünk szeretne csinálni, mi az, amit a másik, mi az, amiből mindketten kivennénk a részünket, és amihez segítségre van szükségünk. A lényeg, hogy amit megbeszéltünk, azt mindketten akarjuk.”

„Azt is fontos előre megbeszélni, hogy ha segítségre lesz szükségünk, kihez tudunk majd fordulni, és kitől szeretnénk tanácsot kérni. Érdemes abban is megállapodni, hogy például a nagyszülők közül ki, mikor legyen jelen. Amikor ugyanis egy új jövevény kerül a családba, nem biztos, hogy jó megoldás, ha olyan valaki van velünk folyamatosan, akivel valamelyik félnek konfliktusa van. Meg kell gondolni, hogy a törékeny és újonnan alakuló mikroközösségbe, amikor még csak szokják egymást a szülők és a baba, ki az, akinek a jelenléte nem hoz plusz feszültséget” – tanácsolja Agócs Magda, majd hozzáteszi: ha van segítségünk, azt használjuk ki, és teremtsünk olyan időszakokat is, amikor csak a párunkra figyelünk, ápolni tudjuk a kapcsolatunkat, és nőként/férfiként is fel tudunk töltődni.