Az elkötelezettségről…

Írta: Szuhai Nóra 

Bármit elégedettséggel akarok megélni az életemben, ahhoz fontos az elkötelezettség. Munkát, tanulást, partnert, hobbit, lakást, nyaralást. Ezek a dolgok arról szólnak, hogy hoztam egy döntést, ami mellett kiállok, végigviszem, megvalósítom. Az, hogy valami mellett kiállok, egy pozitív döntés eredménye. Erő és cselekvő akarat kérdése.

Az elkötelezettség minden cselekedetünk mozgatórugója, és többek közt ennek az érzésnek a hiánya akadályozhat meg abban, hogy az életünk sikeres legyen.

Ha valamilyen döntés előtt állok, gyakran felteszem magamnak a következő kérdéseket:

• Mi az, amit évek óta teszek, és mindig jó érzéssel tölt el? Ez a folyamat ugyan azt a jó érzést hozza az életembe?
• Képes vagyok napról napra egyre jobban és jobban végezni az életem dolgait, ami ehhez a folyamathoz kapcsolódik?
• Ha csak rajtam múlik, hogy minden nap javítok valamin, miért nem kezdem el?
• Mi az, ami minden esetben örömöt ad, ha foglalkozom vele? (társ, helyzet, munka)
• Mi az, amiért kitartóan, és szeretettel tudok tenni, bármely időben?
• Mi gátol meg abban, hogy a vágyott folyamat mellett kiálljak?

Természetes, hogy egy vállalkozás elkötelezett valami mellett, ettől képes életben maradni a piacon. A személyes életünkben az elkötelezettség az eredményeinkben mérhető le. A főnököm abból tudja megítélni, hogy elkötelezett vagyok, ha sikerrel és kitartóan megoldom a napi feladataimat. A párom, ha kitartok mellette, és megoldom az élethelyzeteimet. Tehát az elkötelezettség egy érzés, amin keresztül viszonyulok valamihez. Azt jelenti, odaadom magam. Érzésből, hittel, valami, vagy valaki mellett kiállok. Bár ez a gyakran használt kifejezés számtalan helyen megjelenik az életünkben, magunkra nézve mégis szorongatónak érezzük. Miért olyan nehéz ez?

Azért, mert úgy véljük, ha elköteleződöm, valamiről lemaradok. A bennem élő kielégítetlenség mindig valami új felé hajt, amiről azt gondolom attól teljesebb az életem. Azért, mert a célok, amiket kitűzök, nem elég pontosak, nem szolgálnak engem, rosszul megfogalmazottak, így nem elég bennem a személyes motiváció, nincs örömöm abban, amit éppen teszek.

Sokan úgy gondolják: az akarat egyenlő az elkötelezettséggel. De ez nincs így. Nézzünk néhány példát. Ha a munkahelyemen jól teljesítek, ezt a főnökeim anyagilag is jutalmazzák. Kitartó vagyok, szorgalmas, remek munkaerő, de ez még nem jelenti azt, hogy hiszek a cégem filozófiájában, hittel kiállok mellette, minden percben szívből azért élek, hogy a munkahelyemet, és benne magamat szolgáljam. Ez csak teljesítménymotiváció, amit pénzzel, karrierrel jutalmaz a vállalat. Adok, kapok játék, ami gyakran vezet csalódottsághoz, mert nincs benne pozitív érzelmi megélés. Az elkötelezettség tele van örömmel, sikerélménnyel, könnyedséggel. Teréz anya vagy Bill Gates jó munkaerő volt, de ettől többet tettek. A munkájuk maga volt az életük. Hittek valamiben, és energiát, időt, inspirációt, lelkesedést adtak hozzá. Ettől egyek lettek azzal, amit képviseltek. Elköteleződtek, odaadták magukat annak a folyamatnak, amit képviseltek.

A párkapcsolatokban ugyanez a helyzet. Egy kapcsolat működhet kiválóan, a benne lévők mégsem elkötelezettek, ha nincsenek meg a közös gondolatok, érzések, az egyfelé tekintés szépsége, az együtt-élmény, a kitartás, a lelkesedés és a hit egymásban. Csak azután lehet egy pár harmóniában együtt, ha mindkét részről megérik az elkötelezettség érzése. Ettől még lehetnek együtt, nevelhetnek gyermeket, lehetnek sikeresek, de valami hiányozni fog az életükből, és ez féltékenységben, bizalmatlanságban, elvárásokban jelenik meg a felszínen.

Az elköteleződés tehát egy olyan érzés, ami a teljesség a személyes szabadság élményét adja mindenben, amiben meg tudjuk élni. Sajnos rossz hír, hogy nem lehet akarni valami mellett elköteleződni. Vagy megjelenik bennünk, vagy nem. Leginkább akkor igen, ha az, amit teszünk, jó érzéssel teli inspiráló megélésekkel jár együtt. Az elköteleződés talán maga a boldogság.