Írta: Szuhai
Nóra
Gazdasági válság, energia válság, harsogja a média naponta a
fülünkbe. Ez sokakat elkeserít, mert az amúgy is munkával, problémákkal küzdő
életünket újabb kihívásokkal terheli. Mégis, tegyünk különbséget az élet
elkerülhetetlen válságai és azok között a válságok között, amik az életünk
velejárói.
Vannak tragédiák az életünkben, amiről nem tehetünk. Egy
hozzátartozó súlyos betegsége, esetleges halála, egy baleset, olyan helyzet,
ami megállásra késztet, esetleg sokáig negatív irányba tereli a sorsunkat.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk bezárkózni, mások örömét is irigyelni,
megkeseredni. Az ilyen traumák feldolgozásában segít az idő, a megbocsátás, és
az elengedés.
Aztán vannak olyan válságok, amiknek közvetve, vagy
közvetlenül saját magunk is okozói vagyunk. Ezek, bár nagyon kedvezőtlennek
tűnő folyamatok, mindig tartogatják az újrakezdés lehetőségét. Felhívják a
figyelmünket arra, hogy valami nem jó irányban halad, változtatnunk kell a
szokásainkon, a hozzáállásunkon.
A mostani globális és etikai válság problémákra hívja fel a
figyelmünket. Valami nincs rendjén a világban, a politikában, a gazdasági
folyamatokban, változtatnunk kell.
Kicsiben a saját életünk lehet erre példa. Ha pénzügyi
válságba kerül a családunk, jó esetben újragondoljuk a családi kiadásokat.
Lehet, hogy megszorító intézkedéseket hozunk egy darabig, de ha kikecmergünk
belőle, új alapokra helyezhetjük a családi kasszát. A váláság minden esetben
figyelmeztet, hibás lépéseinkre, és azokon csak akkor tudunk túljutni, ha
tanulva a hibáinkból megújulunk.
Persze nagy úr a megszokás, és a „másban keresem a hibát”
állapota. A jelen helyzetre könnyű ráfogni, hogy kevesebb az emberek pénze,
ezért kevesebb a vendég. Emelkedik a bérleti költség, az alapanyagok ára, többe
kerül az utazás, a rezsi.
Ha életválságba kerülünk, mindennek megvan a látszólagos
külső oka. Nincs elég pénzem, mert a gyerekek sokba kerülnek, mert a férjem
elhagyott, mert rosszul megy az üzlet, pocsékul nézek ki, de nem tehetek róla,
nincs időm enni, nincs időm megállni. Rohanni kell, túlélni, pénzt keresni.
Kondi terem? Ugyan már… A gazdagok kiváltsága! Rossz a párkapcsolatom, mert a
férjem alig jár haza, mert nem szól hozzám, mert állandóan csak a tévé előtt
ül.
Nehéz azt mondani, hogy ezt a világot én teremtettem. Engem
tükröz, én tehetek róla. Én vagyok az alkotója, és magam tudom csak
megváltoztatni. Rosszul osztom be az időmet, túl sok munkát vállalok. Nem
tanultam meg nemet mondani a kiadásokra, a gyereknek, az anyámnak. Túlzott
megfelelési kényszerem van a munkahelyemen, a párkapcsolatomban. Önértékelési
problémákkal küzdök. Nem vagyok elég képzett. Gyáva vagyok kockáztatni az
üzletem megújítását… Nehéz, mert a hibáinkkal szembenézni mindig fáj. Külső
okokat keresve felmenteni magunkat mindig könnyebb. Nehéz, mert elszántság,
kitartás és lélekerő szükséges a változásokhoz. A szokásaink rabjai vagyunk. Az
életünk megszokott sémái rabul ejtenek, és látszólag kiszámíthatatlan
kockázatai vannak egy új élethelyzetnek. A kockázat azonban igazán az, ha nem
változtatunk.
A válságban esély van. Esély a megújulásra, a helyzet
kihasználásra, egy rossz életciklus, egy gazdasági helyzet végérvényes
lezárására. Esély saját magunk
kipróbálására, tapasztalások begyűjtésére, önértékelésünk növelésére. Lehet,
hogy egy válság hoz el valaki a számára egy olyan lehetőséget, ami hosszú
évekre elindítja a siker útján. Pl. Egy munkahely elvesztése miatt átképzésen
vesz részt, és elindul a karrierje. Vagy tönkre megy a konkurencia, és ha
időben vált nagy profitot hoz a jó válság kezelés. A legfontosabb mégis az,
hogy a válság nem tragédia, csak merjünk szembenézni a helyzettel, a
lehetőségeinkkel és bízzunk abban, hogy a változáshoz van elég hitünk, és
lelkierőnk.
Nincsenek megjegyzések:
Írj megjegyzés