Írta: Szuhai Nóra
Ha nincs önismereted, nem működik az életed! Kudarc lesz
a párkapcsolat, a gyereknevelés, a karrier! Ki a frásznak kell ez a sok maszlag! Ismerem magam!
Tudom, mit akarok azt meg is szerzem. Tudom, ki vagyok hol a helyem. Életvezetés? Teszem a dolgom, amit kell. Nincs szükségem
ettől többre! Voltam önismeret órán az egyetemen. Csináltunk pár
gyakorlatot. Jó volt. Kitöltöttünk teszteket, de a végét már untam. Szerintem
ez lerágott csont! Minek ezzel ennyit foglalkozni!
Legyen így?!
Jó képességű,
tehetséges fiatalok feladatul kapják, hogy mutatkozzanak be! Ki vagy te? A
sztenderd válasz így hangzik: X,Y vagyok …………. éves. …… városban élek, …………..
tanulok. Rendben. Ezek az adataid. Kérlek, mond el ki vagy te! Pislogás,
hallgatás, csend. Rendben, akkor másképp teszem fel a kérdést. Miben vagy
tehetséges? Újabb csend. Mik azok a tulajdonságaid, amire büszke vagy? Nyertem
valamilyen versenyt, írtam verseket, a második diplomámat csinálom. Ezek szép
eredmények! Milyen tulajdonságaiddal érted el? Milyen érzések vezettek el
ahhoz, hogy az eredményeidet felmutasd? Újabb csend… Talán büszke vagy a
kitartásodra, arra, hogy tudsz koncentrálni egy célra, arra, hogy képes vagy
legyőzni a félelmeidet és a kudarcokat feldolgozni? Háááát igen. De ezt nekem
még így senki nem mondta. Ez mindenkiben benne van, nem különleges.
Legyen így?!
Nekem semmi nem
sikerül az életben! Miért gondolod így? Mert nem tudok eredményeket felmutatni.
Felneveltél három gyönyörű gyereket, taníttattad őket, megállnak a lábukon!
Együtt élsz a férjeddel 25 éve. Mi kellett a sikeredhez? Csend… Ez nem siker.
Bárki megcsinálja. Rendben van. Másképp kérdezem. Mit szeretnek benned a
gyerekeid? Miért büszkék az anyukájukra? Miért maradt veled a férjed 25 éve?
Nem tudom. Talán a megszokás. A gyerekeimnek meg nem volt más választása.
Mégis, ha megkérdezném őket, mit mondanának? Csend… néhány legördülő
könnycsepp… Ezen még soha nem gondolkoztam. Megkérdeznéd őket erről? Nem
hiszem… ilyenekről nem szoktunk beszélni.
Az önismeret lerágott
csont lenne? Nem hiszem.
Az önismeret nem az,
hogy mire hogyan reagálok, mit hogyan szoktam csinálni. Az önismeret a
cselekedeteim tudatossága, az Én összetevők mély elfogadása és elismerése,
kimondása. Olyan állapot, amikor látom magamat a szó nemes értelmében.
Éberséggel figyelem, élem a reakcióimat, büszke vagyok az erényeimre és elfogadom,
kontrollálom azokat a részeimet, amiket még hibának látok. Az önismeret nem
egyenlő a reakcióim, szokásaim ismeretével. Egy sokkal mélyebb belátáson és
bizonyosságon alapuló belső erő, amely kiegyensúlyozottságot és békét ad. Az
önismeret az élet, és az élet sokkal több, mint aminek hiszed!
Nincsenek megjegyzések:
Írj megjegyzés