Z generáció – a fejlődés csodája

 Napló egy korai Z generációstól

1. fejezet

Írta: Nagy Klaudia

Beskatulyázás?!

Nyitott előttem a világ. Mondhatom ezt a legtágabb értelemben is, hiszen 20 évesen érzem és tudom, hogy így van. Megkérdőjeleznéd? Akkor kérlek engedd, hogy bizonyítsak neked.

Tanulok, figyelek, megértek, fejlődök és haladok. Érzek magamban erőt, nyitottságot, vannak álmaim és céljaim. Inspirál, hogy mindig többet tudhatok, hogy magamra vagyok utalva, mégis a legnagyobb segítségem adott, hogy többé válhassak. És hogy miért állítom ezt ennyire biztosan?

Kezdjük az alapoknál:

Z generáció: 1996-2007 között születtek, Digitális bennszülöttek.

De hallhatsz rólunk úgy is, hogy:

„Lusta, érzelmeiket kifejezni nem, vagy nehezen tudó generáció... ”

„Semmivel sem törődik a Z-generáció! ” 

„Nagy kihívás lesz őket alkalmazni munka terén”

Viszont ne feledkezzünk el egy fontos, és a témához elengedhetetlenül kapcsolódó dologról sem:

A Z generáció tagjai a modern technika világába születtek bele, nem ismerik az internet előtti életet. Számukra nemcsak hétköznapi dolog a számítógép, az okostelefon és a közösségi hálók léte, hanem létszükségletté is vált. 

Hogyan is van nekem ebből előnyöm?

Elérhetek szinte bármilyen információt. Z generációsként van az a szerencsém, hogy nem okoz gondot a digitális fejlődés, sem magam fejlesztése a digitális világban. Nem feltétlenül vagyok rászorulva másra, ha tudni akarok valamit. Nyelvet tanulhatok, online ingyenes képzéseken vehetek részt, többé válhatok – és ez mind csak rajtam múlik. Új készségeket sajátíthatok el induktív módon. A figyelmem képes több felé megoszlani anélkül, hogy elvesznék az információk sokaságában, míg a multitasking a részemmé válik. Ösztönöz a tudni akarás és a jobbá válás, önszabályozó módon fejlődhetek amiben szeretnék.

Amiben szeretnék… Sokszor bátornak, sikerorientáltnak, buzgónak érzem magam. Arra neveltek, hogy ne kételkedjek a képességeimben, azok határaiban és korlátaiban.

Eddig rendben, és hogy mi jön ezután?

A szembesítés. Hogy Z generációsként túl fiatal vagyok ahhoz hogy tudhassak valamit kellő módon, hogy tapasztalat nélkül mit sem érek, hogy bizonyítani nehéz. 

Az a helyzet, hogy nem tudják velem elhitetni. Sőt, ha kicsit merészebben megyek bele a dologba, azt mondom: félnek tőlünk. Félreértés ne essék, itt nem arról van szó, hogy annyi magabiztosságtól duzzadna a mellkasom, hogy azt mondjam: egy Z generációs azért áll veled szembe ennyire karakán módon, mert úgy gondolná, nincs hova fejlődnie. Azért áll eléd így, mert pontosan tudja, mennyit fog fejlődni… hiszen éhezik rá.