Túl a sövényen

Írta: Szuhai Nóra

Túl a 20. éveden aggódsz, hogy minden nap, amit éltél, az öregség felé vezető út, hogy lemaradtál valamiről, hogy visszafordíthatatlan hibák sorát követted el, és már késő bármin változtatni.

Túl a 20. évemen, örültem a munkámnak, hétvégenként takarítani jártam úri házakhoz, hét közben munka után gyerekekre vigyáztam, hogy legyen pénzem jogosítványra, színházra, mozira, utazgatni.

Túl a 30. éveden még mindig a szüleiddel vagy albérletben élsz, fontolgatod a családalapítást, de túl nagy tehernek érzed, kényelmesebb egyedül és kötöttségek nélkül. Még mindig tanulsz, vagy dolgozol, de állandó keresésben vagy, mi lehetne a mostani állapotodnál még jobb. Persze, ha lehet gyerek nélkül, család nélkül, mert olyan bizonytalan a világ.

Túl a 30. évemen volt férjem, gyerekem, lakásom. Persze a fizetésünket szinte teljesen a törlesztésekre költöttük, évekig ettük a szülők kertjéből érkező szezonális zöldséget, gyümölcsöt, hálásak voltunk minden segítségért, amivel támogattak minket. Hétfőnként nem volt TV adás, ünnepekre kaptunk pár jó lemezt, könyvet. Összejártunk a kisgyerekes barátainkkal, beszélgettünk, társasoztunk kártyáztunk. Hallottuk, hogy létezik számítógép, volt néhány helyen Comodore 64 vagy Spektrum. Szerencsések voltunk, ha a lakásunkban volt telefon. Naponta lejártunk a friss újságért a postaládához, és természetes volt, hogy a minden közértben minden áru ugyanannyiba kerül.

Túl a sövényen neked a szabadság van, pénz, nyugalom, lehetőségek, mert itthon nincs semmi, csak nyomor és megoldatlan problémák robot a mindennapi betevőért. Ott minden zöldebb, fényesebb, komfortosabb és a rendelkezésedre áll. Azért van, hogy te könnyen megszerezz mindent, amire vágysz.

Túl a sövényen nekem érdekes szokások, ismeretlen emberek, szokatlan ételek és kultúrák vannak, kirándulások, felfedezések, mert itt élek, de szívesen utazom.

Túl a rengeteg lehetőségen, amit a jelen ad, ott állsz az információk, tárgyak, feladatok határán, és nem tudod, mi mellett köteleződj el, mert hiányzik az élmény, hogyan küzdj meg a lehetőségeidért. Természetes, hogy tálcán jön eléd ezer kínálat, természetes, hogy választasz, de a megküzdési képesség hiánya és az újabb és újabb impulzusok elterelnek bármitől, még mielőtt felfedeznéd a hasznosságát, az értékeit.

Túl a saját lehetőségeimen, megállok, és megvizsgálom mi ad számomra értéket. Abban keresem az örömforrást, amit választottam. Elfogadom, hogy nem kaphatok meg mindent, elfogadom, hogy a döntéseimért felelősséggel tartozom. Ismerem magam, a céljaimat, az erőforrásaimat; a választásaimnak súlya van.

Túl az első kudarcokon elkeseredsz, hibáztatod a környezeted, a társadalmat, a tehetetlenségedet, a szüleidet, a világot, amelynek az összes erőforrását kizsákmányolták előtted mások. Félsz, hogy gyenge vagy, öreg huszonpár évesen panaszkodsz, mert végérvényesen elrontottad az életed.

Túl sok száz kudarcon, megnézem mit tanultam belőle, mert tudom, hogy hibázni lehet, és gyakran többet érnek azok a tanítások, amit a hibáim üzennek, mint a sikereim.

Túl ezen a pár mondaton, gondolkozz el, mekkora kincs az életed, mennyi benned a tartalék és mennyi személyes ügyesség, adottság van a birtokodban. Mit választasz, mik azok az értékek, amik mentén még élni akarod azt a 40-50 évet, ami hátravan.

Túl ezen a pár gondolaton, remélem, eljut hozzád az üzenetem, hogy merj élni, merj jelen lenni az életedben mert nem a lehetőségeid, hanem a döntéseid és a cselekedeteid minősége fogja meghatározni azokat az élményeket, amiken túljutva elégedett lehetsz azzal, amid van.